Mozgalmas napok :)

Általában a napjaink pelenkázás-evés-alvás-pelenkázás-...-fürdés-evés-alvás ciklust írnak le, random közbeszórt hisztikkel, de néhanapján jön egy kis változatosság, mint a védőnő vagy a doktornéni meglátogatása. Tegnap minket látogatott meg a védőnéni, hozta a szép nagy digitális gyerkőcmérlegét, és jól megmérte a kishölgyet, jelentem akkor 3260 g-ot nyomtunk.

Ennek örömére, meg annak, hogy felvertek legszebb álmunkból a mérlegelés előkészületeivel (pucér babát mérnek, ergo kicsomagolás a jó meleg ruhácskákból, köldökcsonk ápolás - amitől általában kataton állapotba kerülünk, pelekából kivétel - ha már ilyen attrocitásoknak volt kitéve, hát Sára szépen pucéran még pisilt-kakilt egyet, hogy lehessen újrakezdeni a gyerektisztítás projektet...) megmutattuk ám a kedves védőnéninek, hogy mekkora hangunk van, úgy üvöltöttünk, mint az a bizonyos fábaszorúlt... mire megkapta anyu a "ha fáj a gyerkőc hasa, milyen fogással lehet csillapítani" leckét, ami épp nem vált be, ergo védőnéni is megállapította, hogy nem a pocak fáj, csak produkáljuk magunkat...majd védőnéni elment, mi meg is nyugodtunk gyorsan egy jó adag tejcsi elszopogatásával. A nap további része kvázi eseménytelenül telt (sorry, de kissé összefolynak a napok, így nem tudom, hogy aznap volt-e még este is nagy hiszti, vagy egy másikon, de néha az is előfordul, és akkor ám hiába apu-anyu nyugtató ereje, meg a tiszta pelenka, meg a finom tejecske, akkor hiszti van kifulladásig)

Ma pedig szépen összekaptuk magunkat, és a gyerkőchordozóban elsétáltunk a doktornénihez (pontosabban Sára békésen szuszogott, meg nézelődött, anyu meg sétált :) ), hogy jól megnézze a kishölgy design sárgaságát, és lemérje. Meg volt velünk elégedve a doktornéni, azt mondta, jó kis színünk, meg alakunk van (a szakszóra nem emlékszem, de olyan jó hosszúkás vékony alkat Sára), és a pocak is szépen gömbölyödik, ergo rendesen eszik :). Doktornéninél jobban tűrtük a mérlegelést - ez lehetett csak szimplán mázlifaktor, vagy betudható annak, hogy nem kellett álmunkból felverni, mert a séta alatt kellemesen elpilledtünk ugyan, de nem szundikáltunk. A hagyományos tologatós mérlegen 3300 g-ot nyomtunk, ergo mostanra visszanyertük a születési súlyunk, hiphiphurrá!

A mai nap nagy eseménye még a kis kiránduláson kívül, hogy leesett a köldökcsonk! - > vége az alkoholmámoros köldökápolásnak, mi meg kíváncsian várjuk, hogy ezentúl hogy fogunk viselkedni a pelenkázások alatt...

És mára még 2 kép:

 apával a nagyágyon kissé vöröslő fejjel...

és egy békésen elszenderedő Sára

Az első hét otthon

Hétfőn tehát hazajöttünk. Gyermek némileg besárgult, de ezt betudtuk design címszó alá, így egye-fene alapon elhoztuk. :) A rövid hazautat egész jól viselte, bár a kocsiba történő be- és kiszerelése okozott némi fejtörést, mert míg gyerek nélkül az ülés egész jól beillett a hátsó ülésre, gyerekestül már valahogy nem akart a helyére kerülni. Mindenesetre Sára egész nyugodtan tűrte ahogy majd 10 percet TETRISesztünk vele. Védőnénink már aznap délutánra bejelentkezett és jött is ígérete szerint, majd gyorstalpalóban elvégeztünk az "Újszülöttek hackelése a gyakorlatban I." c. kurzust. Tehát már tudunk pelenkázni, köldököt ápolni, szoptatni, büfizni, alváshiányt kezelni - elméletben. Védőnéni el - Anyu máris kitalálja, hogy beszéljünk a Gyerekorvossal. Ráhagyom. 10 perc diskurzus lefolytatása után már adja is az ukázt, Apa menjen a gyógyszertárba és szedje fel a gyerekhez járó Starter Kit-et. És apu megy. Gyógyszertárban alig valaki, mondom mit akarok, Gyógyszerész néni érti, szedi - minden jó. Egészségkártyával fizethető - mégjobb. Egész halom kisebb-nagyobb üveg, tubus és egyéb zavarba ejtő formájú és alakú doboz / edény sorakozik. Biztonság kedvéért rákérdezek: "Midbe beleírták hogy kombináljam a gyerekkel ugye?".

Hazaérek, gyerek alszik. (Eddig minden pompás. Alszik, csendben van, nem lesz itt gond) Még mindig a hétvége hatása alatt ólmos fáradtsággal lépünk az estébe, nem baj, együtt a család, most már mindenki nyugodtan pihenhet. A babaőr akkurátusan villog az ágy oldalán, Jockey bácsi épp olajat csempész a Szaudiaknak, minden adott az alváshoz.

Periodikus csipogás. Az exAlarmos reflxek élednek, hősünk pattan s már száguld is át a szobán, Sandokan módjára veti magát a piros gombra, nyomkodja, ketyere előbb konokul ellenáll, majd megadja magát. Vissza ágy, shutdown. (...513 rendben....) Anyu várakozás után rákérdez: "Gyereket megnézted?" ... Majd a válasz laza kohézióját felmérve maga néz a dolog után. Fenti eseménysor egy absztrakt FOR ciklusba ágyazva az éjszaka folyamán még legalább 5x lezajlik. A reggel zord és szigorú.

Kedd este már fürdünk is. Anyu vetkőztet, Apu tanul és képzeletbeli makrot ír. Ez ide, ezt oda, ezzel töröl, ezzel ápol. Majd engedve a parancsoló szónak elbaktat a fürdőszobai precondítions elvégzésére. Kád a kádban...  halacskás hőmérő elhelyezve, víz folyik. Gyógyszergyári ismereteit kamatoztatva Apu sűrűn kavargatja hogy a víz teljesen homogén hőeloszlású legyen. A hőmérő higanyszála pontosan a halacska farkára tetovált  kék OK piktogrammal egy vonalban. Valamennyi feltétel adott a folyamat megkezdéséhez. Apu tehát megyen, hogy lebontsa a pelenkát lányáról. Megvan... Semmi nehézség. Majd míg azon tanakodik, hogy milyen módon is utaztassa a kádik, Sára úgy dönt, hogy a friss levegő mely a posiját símogatja remek apropó arra hogy pisiljen egyet, majd ha már ez megvolt minden egyéb nagyobb dolgon is túl kell esni. Szegény Apu hasztalan próbálja egyik kezével az orvul támadó lánya lábát tartani, a másikat gyenge védvonalként maga előtt tartva elkerülni az 'ívet'. Naivan szövetségeseket keres: "Adj már valamit gyorsan" szól Anyunak, ám hiába. A nőuralom magja már szárba szökkent... Anyu a fényképezőért szalad. A csata elveszett. Gyerek tehát megy fürdeni. Gyerek és a víz, mint közeg találkozik. Gyerek arcán "adatfeldolgozás folyamatban" ábrázat, majd kissé lassú válaszidővel hatalmas ordításban tör ki.

Apu néz, Anyu néz... vízhőfok optimális, vízszint megfelelő, szivacsmaci pozícióban. Másfél órás másfél perc után ordítás el, csend, gyerkőc nézelődik. Fürdetés. Gyerek kiemelése a vízből. Ordítás be. Gyerek törölgetése. Ordítás fokozódik. Gyerek mozgatása a pelenkázóra. Ordítás = Ordítás + 1. Köldökápolás 70%-os alkohollal. Ordítás = 0. Kedves Barátom nem kis örömére közölhetem, hogy az én drága lányom, függetlenül attól, mekkora hiszti is van épp folyamatban, az alkoholos köldökápolás hatására azonnal elhallgat és nyugodtan tűri az eseményeket.

void éjszaka ()

A további napok az elsők után modulárisan felépíthetőek. Evés, Alvás, Sírás, tisztálkodás. Sára akár az anyja... Ha kedvére való ennivalót lát, nem ismer ellentmondást. Kell neki. És persze mind. Majd evés után laza mámoros kataton állapotba zuhan hozzávetőleg 2-3 órára, de maximum a következő etetés idejéig.

3 nap a kórházban

Mivel sikerült délután 4 előtt megszületni, így csak 3 éjszakát kellett bent töltenünk a kórházban, mialatt nagyon sok látogatónk volt :)

Első körben rögtön anyuék vártak az osztályon, amikor leértünk szép tisztán a szülés után (anyu aggódott, mert egész nap nem tudott sem engem, sem Tamást elérni, így becsörögtek a kórházba is, a szülészeten pedig elárulták nekik, hogy nemsokára megyünk lefelé, merthogy megvan az első unokájuk :) )

Első kép, amit anyu készített az osztályon

Aztán jöttek a többiek, Anyóspajtás, Ági, Dorka, dédimamák, Betti, Isti, Zsuzsi, Edina, Balázs és mindenki megcsodálta Sára babát, hogy milyen kis édes :) Köszönjük szépen Mindenkinek, hogy meglátogattatok! :)

Kukucs, itt egy hajasbaba

Így kényelmes aludni

És így telt el a kórházi 3 nap, Sára nagyonkat szopizott, aludt, én már kevesebbet aludtam, mint korábban írtam ez annak volt köszönhető, hogy a szoba teltházas volt, és a kissrácok csinálták ám a fesztivált éjszaka is :) érdekes, hogy a lánykák sokkal nyugodtabbak voltak, az meg úgy tűnik tendencia, hogy nagyon sok a császáros szülés, mivel a kórteremben egyedül voltam hagyományosan szült anyuka, a többiek mind császárosak voltak.

Hogy is kezdődött...?

Hát az úgy volt, hogy a méhecske meg a virág...

Tehát egy szép napon pozitív teszttel vártam haza Tamást :) volt öröm, meg persze sok fejtörés, hogy is fogunk a kislakásban elférni.

Következett a tervezés, felkészülés időszaka. Mint a jó mérnök Tamás kisakkozta, hogy is kell a babasarkot praktikusan berendezni, hogy a gyerkőcnek a legjobb legyen, és hogy az "irodát" át kell költöztetni valahova -> Anyóspajtás kisszobája lett a befogadó.

A bútort megrendeltük és tavasszal nekiláttunk a leendő iroda átalakításának - festés, burkolás, kábelcsatornázás stb. szakik segítségével.

Szépen alakult minden, bár a határidőkkel kicsit csúsztunk a tervezetthez képest, de mivel a mestereket akkor tudtuk fogadni, amikor én már itthon voltam (április 23-tól) ez nem is olyan meglepő.

A lényeg, hogy ahogy közeledett a kiírt időpontunk (június 6 :) ), úgy egyre inkább sürgőssé vált a befejezés, illetve az apróságok, babakelengye beszerzése.

Anyuval csütörtökön megtettük az utolsónak szánt kört a bababoltban - ágynemű, kiskád, vízhőmérő, pelenkázófeltét és még néhány apróság került a kosárba. Aztán otthon este szépen be is rendeztem a bababirodalmat, feltettem a fejvédőt a kiságyra, belepakoltam az ágyneműt, elrendeztem a plüssöket :) és megmutattam Tamásnak az eredményt :) tetszett Neki, ennek örömére körbeküldtem a kiságyikó képét, hogy már csak a Babára várunk, a többi kész :)

Szerintem túl hangos voltam, és meghallotta, mivel hajnal 2 felé arra keltem fel, hogy valami nem olyan, mint szokott... fáj a pocak, húzódik össze... rendszertelenül... felkeltem sétálgattam kicsit, majd vissza az ágyikóba... de még mindig nem volt az igazi... újra felkeltem, és igencsak gyanússá kezdett válni a dolog... szépen előszedtem a védőnőtől kapott listákat és nekiálltam hát összepakolni a kórházi felszerelést...

Reggel 5kor keltettem Tamást, aki nem is értette, miért vagyok én már fent... mondtam neki, hogy úgy tűnik, hogy ma szülünk, mivel már 5 percesek a fájások, de azért még nem kell rögtön rohanni, előbb készülődjünk csak szépen össze a napi rutin szerint, aztán meglátjuk, ha változatlan marad a helyzet, akkor mehetünk a kórházba... mivel a helyzet inkább fokozódott, bementünk a kórházba, fél8kor már a szülészeten voltunk, fel is vettek, épp bent volt a doki, megnézte, hogy állunk, megrepesztette a burkot, és közölte, hogy akkor még délelőtt szülünk :) itt még mosolyogtam...

Nagyon kedves szülésznőt fogtunk ki magunknak, Gabit, aki mindvégig segített, ahogy tudott!

A szülést nem részletezném, nem volt könnyű, volt, hogy kívántam, hogy legyen már vége, szegény jó uram, viszont ügyesen tartotta bennem a lelket, azt hiszem őt is igencsak megviselte a dolog, de támaszként nagyon sokat segített!!!

Ami igencsak pozitív volt, az a szülőszobák felszereltsége, minden volt ott, bordásfal, nagy labda, egy másik helyiségben még hidromasszázs kád is! szóval az ember lánya kitalálhatja, hogy kényelmesebb neki vajúdni, labdán pattogva, kádban csücsülve stb. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy bizonyos fok után már sehogy sem olyan kellemes a dolog... de azért túl lehet élni, és bár vannak kifejezetten nehéz percek-órák nem vette el a kedvem egy következő gyerkőctől, ha majd itt lesz az ideje.

Szóval a hiperszuper szülőszobában töltöttünk el egy fél napot, mire a doki visszatért, és olyan du negyed-fél 2 felé nekiálltunk az utolsó szakasznak... hát az sem volt egy leányálom, de szerencsére segítettek, egy másik kedves dokibácsit kapott el a nőgyógyászom, hogy ha már itt van és látszólag ráér, tolja meg felülről a pocakom, ezzel is segítve az előrejutást... úgyhogy a kedves kolléga szépen ránehezedett a pocakra, és segített nyomni (már nem zöld a pocakom...)

Aztán nagy küzdelem után, de végül 2012. május 18. 14:05kor megszületett Sára! Sírással üdvözölte a világot, Tamás pedig elvágta a köldökzsinórt!!! :) rögtön a kis magzatmázas testecskét a mellkasomra fektették, és így voltunk talán egy órát is :) (közben meg a doki nekiállt varrni... no, ezt a részét kihagytam volna szívesen... nem vagyok én nadrág... beletelt vagy fél órába, mire összeraktak...)

Aztán Sárát elvitték a csecsemősök, és rendbe tették, a szülésznő meg engem... aztán lekerültünk az osztályra, ahol a babák a nap 24 órájában bent vannak az anyukákkal a szobában, csak egyszer viszik el őket fürdeni, lemérni egy nap, de az sem több néhány percnél. Ez egy igencsak jó dolog, a babák akkor szopizhatnak, amikor nekik tetszik, és megvan a folytonos fizikai kontaktus is, ami a szakirodalmak szerint nagyon fontos :) egyedül az zavaró, hogy mivel most felújítás van a kórházban, így 6an voltunk egy szobában, 6 újszülöttel... ergo olyan nemigen fordult elő, hogy minden gyerkőc egyszerre csendben lett volna, így pihenni kicsit nehézkes...

Blogindítás - kezdetek

Indul a Sára világa blog!!! :)

Elsődlegesen kicsi családunk, ismerőseink, barátaink legnagyobb örömére a blog célja, hogy mindenki nyomon követhesse első lépéseinket a családdá válás útján, immáron 3-asban!

Mivel az első néhány hét a család összeszokásának ideje, mindenkit megkértünk, hogy tartsa tiszteletben ezt, és hagyjon bennünket kibontakozni, cserébe folyamatosan hírt adunk magunkról szöveges ill. képi formában :)

Éppen ma vagyunk ám egy egész hetesek, ennek örömére íme egy elégedett, jóllakott Sára-kép :)

Az első hétről szóló élménybeszámoló sem marad el, ne féljen senki, viszont el fog tartani egy ideig, mire behozzuk a lemaradást, hisz nagyon sok minden történt - apás szülés, néhány nap a kórházban sok-sok látogatóval, hazajövetel a 3. napon, szülői botladozások úgy mint első pelenkázás, fürdetés stb. :)