Mostanság ez Sára filozófiája. Ha ez mégsem lenne igaz, akkor legalább is meg lehet próbálni szájba betömni, körbenyalni, összenyálazni. Legyen az bármi kezdve a Nagymamától kapott óriás csipogó rózsaszín százlábútól (aminek esetünkben csak 3 lába van), a felénk nyújtott kezeken és ujjakon keresztül egészen az olyan, erre egyébként rendeltetésszerűen alkalmatlannak tűnő tárgyakon keresztül, mint mondjuk a képeskönyv vagy mondjuk Apu papírszalvétája. Legyen az bármi, ha Sára eléri - márpedig addig izeg-mozog, tekereg, míg eléri - akkor az menthetetlenül a szájában végzi.
Az utóbbi hónap egyébként is az evés jegyében zajlik. Az eddigi tej-gyümölcs - amúgy igen egészséges ám kevéssé változatos - étrendünkbe idilli újdonságot hozott a tejpép, ami leginkább a tejbegríz liofilizált változatára hasonlít. Már persze ha tejbegrízzel szokás volna ilyet tenni. Sárának viszont mindegy, imádja, ha másért nem, ez egy újabb dolog amit a szájába tömhet kiegészítve azonban azzal a nem kevésbé mókás újdonsággal, hogy bármilyen élő- vagy élettelen tárgyra homogén (vagy épp inhomogén) rétegben vihető fel kézzel.
Egyébként is nagyon figyelni kell rá, mert még az olyan egyszerű és hétköznapi dolgokat is meglepetésekkel teli kalanddá képes változtatni, mint egy vacsora... Történt ugyanis, hogy Apu a bányából hazatérve naivan arról ábrándozott, hogy csendben, az esti híradót meghallgatva költi el szerény vacsoráját. Sárának erről azonban külön véleménye támadt és nem is hagyta ennek ellenkezőjéről meggyőzni magát, míg Apu ölébe nem ült. Így aztán Apa szépen elhelyezte a gyereket, ügyelve hogy tányérjától épp kicsivel több, mint karnyújtásra kerüljön, és egyik kezével gyermekét átfogva látott neki ismét az étek elfogyasztásának. Vétkes figyelmetlenség, hanyagság... Hiába figyelt a tányér, a pohár, az evőeszközök felé szükséges megfelelő védőtávolságra, a gyermek találékony. Így esett, hogy mire Apu felfigyelt a gyanúsan nagy csöndre, Sára már a kenyér alá kikészített papírszalvéta 1/10-ét bekebelezte...
A másik új dolog, amihez nagyon értünk, az a nevetés. Sára kellő motiváció hatására gyöngyöző kacarászásba kezd, bár ezt elérni még nem könnyű. Mosolyra csak mosoly a válasz, ezen analógia azonban nem figyelhető meg a nevetésnél is. Sára kizárólag a pocakjának fújkálásáért cserébe hajlandó ilyesmire és ennek is olyan speciális technikával kell történnie, hogy azt igazán csak Anyu érti.
A gyerek egyébként olyan mint egy rossz szabályzási lánc. Stabil fekvő pozícióból, előbb a bistabil hason-háton fekszünk állapot következik, majd az astabli félülő. Utóbbiban mindenfelé imbolyogunk és ami az utunkba esik azt lefejeljük.
Ezen felül a lehető legtöbb mindenre rácsodálkozunk.
Az eddigi babakocsinkat lassan átérjük, így időszerűvé vált egy új beszerzése. Hála Leviéknek ez gyorsabban és könnyebben ment mint vártuk, így a hosszú hétvégén már a felavatás volt soron. A helyszín, pontosabban az útvonal Törökmező - Hegyestető - Törökmező. Az idő kellemes volt, Sára nagyjából végig aludt.
Amikor mégsem...
És már most mindenben az Anyukájára hasonlít. Többek között átlátja a káoszt... :)
