Minden csak motiváció kérdése. Így van ezzel Sára is. Valamilyen oknál fogva leküzdhetetlen a vonzalma mindenfajta műszaki cikk iránt, legyen az egy egyszerű karóra, termosztát a falon, a klíma vagy a TV távkapcsolója, esetleg apu XBOX-a. Legyen bármennyire rossz a kedve, legyen bármekkora a sírás, elég egy a látóterébe csempészett elektromos eszköz, és máris minden el van felejtve, nincs tovább se bú, se baj, csak a köztük lévő távolság van, amit le kell küzdeni... és Sára ebben sem ismer lehetetlent. Vertikális vagy horizontális, neki mindegy. Valami, ami közte és az áhított tárgy között van. Szeme ilyenkor kikerekedik, kicsi szája előbb némán tátva marad, majd egyszerre hangos, már már, katartikus sikkantás tör ki belőle, ezzel egyidőben zavarba ejtő gyorsasággal indul meg a célba vett objektum felé. Mint az mondottam, minden érdekli, de a notebookok valósággal megrészegítik. Apu kinyitja, Sára - függően attól, hogy a lakás épp mely szegletében van - beméri, majd eltelik további két másodperc, ami arra kell, hogy eldobja azt ami épp a kezében/szájában van, valamint hogy a fent leírtak szerint hangot adjon a felfedezés felett érzett örömének és már kúszik is. De Apu is cseles, felül a kanapéra, mert nem kimondottan hatékony és eredményes a munka ha az ember ölében egy 8 hónapos informatikus próbálja bebizonyítani, hogy az adatbevitel páros tenyérrel a leghatékonyabb. Szóval Apu a kanapén, Sára a mélyben. Minden adva. A cél, az alkalom, a motiváció. Apun laza, itt-ott már feslő farmer, otthoni viselet, gyermek mellé ideális és ideális Sárának is, mert pici ujjaival könnyen és meglepő kitartással kapaszkodik meg benne. Előbb bokánál, aztá lábszár, majd térd... és Sára reszketeg lábakkal, diadalittas tekintettel emelkedik, majd kihasználva a szülők iménti eseménysor okán katartikus állapotát, teljes extázisban veti magát a gépre.
Sára továbbra is mindenevő. Tudnivaló, hogy Sára minden, ami az útjába kerül megszemlél, majd ha mozdítható - de akkor is ha nem - kitátja a szájacskáját, kinyúja a nyelvét, majd lassan, komótosan, réveteg tekintettel beletömi. Hogy ehhez a tárgyat mozgatja, vagy épp Ő cuppan rá, már mellékes. Egy ideig a szülők hasztalan próbáltak mindent elszedni tőle, végül feladták.
A Kisasszony egyre nagyobb gourmand. Minden féle-fajta étel széles mosolyt vált ki belőle, s szerencsére az Anyjára ütött, az olyan kombinációk, melyek más normális embernél már ránézésre is heveny gyomorgörcsöt idéznek elő, neki meg sem kottyannak.
Korábban már volt szó róla, hogy a fürdés minden nap fénypontja. Nos, ez továbbra sem változott. Vacsora után Sára már kézmosáskor kúszik Apu után, részt vesz a fürdővíz készítésének szertartásában, majd türelmetlenül várja, hogy ruháitól megszabadítva a fürdőkádba tuszkolják.
A Nagymamák lengagyobb örömére megvan a második fogunk is, így most a továbbiakban már a harmadik felől lehet érdeklődni. (végül is, még lesz egy pár...)
