Készülődünk
Sárának a karácsony már advent utolsó hetében elkezdőtött. Apai nagyanyó ugyanis idén bojkottálni akarta a karácsonyfát, mondván: "Úgysem itthon ünnepelek". Nos, nem járt siekrrel. Sára és Anyu ugyanis darabáron felhajtottak két szép fát, s az egyiket mindjárt a nagymama rezidenciájára irányították. Az utolsó hét szerdáján, mikor mindenki dolgozott titokban belopóztak, telepítették a fenyőt, feldíszítették és ott hagyták, hogy a nagymami meglepődjön. Jelenthetem, a siker teljes volt, így Deákvárra a Jézuska tkp. egy héttel korábban érkezett. Anyu intézkedett és díszített, Sára türelmesen aludt míg a díszítés folyt, Apa pedig gőzerővel dolgozott, hogy az ünnepek alatt ne kelljen.
Előkarácsony
A család bármilyen kicsi is, azért vannak tagjai akiknek szenteste másutt a helyük, azért az ajándékozásból Ők sem maradhatnak ki. Így történt, hogy Sára, Gergő és a Jézuska karácsony előtt egy nappal, vasárnap este találkoztak kis lakásunkban. Gergő - szokásához híven - jött, látott és győzőtt, legalább is Sáránál mindenképp. A délután folyamán innentől hol halk kacarászást, hol pedig fuldokló vihogást lehett hallani, függően attól, hogy Geri épp milyen módon próbálta Sárát lefoglalni.
"Szerencsére nem Apádra ütöttél..."
"Apu figyelj... hagyjak valami meglepetést a pulcsinján?"
Sára pedig igyekezett minden módon bebizonyítani leendő névadójának, hogy Ő bizony már most benne van minden csibészségben, nem fél sem a magasban, sem a mélyben, egyaránt szép fejjel lefelé és felfelé, egyébként pedig teljes bizalommal hajlandó vele elüldögélni a szófán.
"Te... megyünk Beatrice koncertre januárban?"
"Anyu, elengedsz?"
"Ne izgulj... meggyőzzük..."
"Visszük Apádat is... beülsz közénk, aztán hűűű de laza lesz..."
Sára örömmel mutatta meg minden egyes játékát, külön odafigyelve azokra, melyekkel tartósan lehet zajt csapni és a felnőttek idegeit próbára tenni.
"Figyelj, Gergő bá... ha ezt itt megnyomom, akkor elbrekegi az ABC-t."
"Anyu.... azt mondja Ő is szívesen elénekli... akarjam?"
Ezek ketten, mintha mindig is ismerték volna egymást, kedélyesen töltötték a délutánt, s az is kiderült, hogy Sára játékai remekül lekötik Gerőt is.
"Figyelj már Tamás... Sikerült kirakni"
"Anyu... kezdek éhes lenni. Jó lenne, ha Nekiállnál a vacsorának!"
"Apu, Te pedig ne fotózz, hanem segíts neki!"
Így telt el a délután és bátran kijelenthetem, nem okoztak egymásnak csalódást. Gergő végül elköszönt, Sára búcsúzóul átadta az ajándékba szánt "Azok a boldog szép napok" c. alkotást, hogy Feró bácsi legközelebbi koncertjére felkészülten mehessen.
Nagymamáéknál
Nagymamáéknál 24. délelőtt már nagyon vártak minket. Sára reggel többször is átöltözött, hogy a legszebb ruhájában várhassa Nagyiékkal a Jézuskát. Délelőtt szépen elindultunk és leautózunk. Sára gyorsan birtokba is vette a neki kiterített takarót.
"Olvasok... Te meg már megint fényképezel..."
Eljött az ajándékozás ideje, így Sára mindenkinek átadta az ajándékokat.
"Ez a tiéd Nagymama! Boldog Karácsonyt!"
"Az a mézeskalács kell nekem..."
"Dédi, ez a szatyor a Tiéd!"
"Amíg Te puszilgatsz, én megnézem mit kaptál jó?"
"Nagypapa... Neked mekkora kék dobozod van!"
"Mit kaptam, mit kaptam... gyorsan mutassátok, tépjem meg..."
Sára fő atrakcióként egy nagy éneklő beszélő kutyust kapott, ami az idei karácsony abszolút slágerének bizonyult az "Altatódal"-os könyvek és a rózsaszín hálózsák (a.k.a gyerekszatyor) mellett.
"Ez énekel..."
"Kicsit megcsiklandom a talpát..."
Szenteste
Az eslő családi karácsony, melyet együtt töltöttünk csendes kis lakásunkban. Kicsi fa, pár apróság, de Sára így is nagyon elégedett volt.
Együtt a család
"Várj Apu, megyek én is!"
"Mégsem... nem hagyom itt a kutyust."
Karácsony napja
Pesten másnap a "nagy" családi karácsony következett. Nagymama, Dédimama, Nagynéni, Balázs, Zsuzsi, Anya, Apa.. teljes a létszám. Időre érkeztünk, Sárát a kocsiban elnyomta az álom, úgyhogy csendben lifteztünk fel az ötödikre, majd azonnal be is vette magát a hálószobába, hogy a délutáni pihenő békében teljen. Nem telt bele sok idő és hangosan adta tudtunkra, hogy Ő is csatlakozni szeretne. Nem volt hát más hátra, megint ki kell bontani az ajándékokat.
"Cumizom. Látod?"
Sára itt is épp felderítő úton van. Addig a maci vigyáz a cumira.
Jól bemelegítettünk az ajándékok átadásához. Először mindenkit megnéztünk, egyik másik kézben majd fél percig nyugton voltunk, aztán tovább. Annyi érdekes dolog van...
"Apu, Te olvastad már ezt a könyvet?"
"Ezt mind én kaptam ám!"
"A Te könyvedben is vannak manók?"
Karácsony másnapja
Szerda délután megérkezett Zoli, aki ugyan munkából de szintén ajándékkal a hóna alatt érkezett. A kölcsönös szülői "meg nem támadáási szerződés" keretében ezúttal csak Sára bontogatott.
"Nézd csak mekkorra doboz..."
"Nézd csak... lapozható alma." (Ki talál ki ilyeneket - a szerk.)
A lapozható kukacos almát megtestesítő plüss babajáték / készségfejlesztő láttán Apu már akkor furcsán nézett, mikor Anyu hazahozta. Mégis kinek jut eszébe ilyen gyerekjátékot csinálni. Emelett meg kell jegyezzem, hogy valamit mégis tudhat, mert Sára odavan érte.
Az év utolsó napja
Ez az év mindenki számára eseményekben gazdag volt, Sárá beköltözött a Sirály utcába, Anyu minden éjjel gyereket etetett Apu... nos Apu pedig megtanult pelenkázni, helyből másfél métert hátra ugrani, és XBOX nélkül életben maradni egy napnál hosszabb ideig. Az utolsó napra is jutott azért esemény bőven. Nagy készülődés előzte meg Ágiék érkezését. Délben aztán meg is érkeztek és Sára rögtön megkezdte az ismerkedést.
"Neked is van szemüveged... Mutasd csak, hadd nézzem!"
"De hisz' én szemüveg nélkül is jól látok."
"Mindegy. Azért kell. Majd megrágom!"
"De nem az enyémet! :)"
Az érkezés után ebédelni ültek a lányok, Sára pedig a szőnyegéről követte az eseményeket.
"Sissetek az ebéddel, még játszani is kell!"
Ágiék elköszöntek, a hosszú nap után pedig Sára is pancsolt egy hatalmasat, majd rövid közelharc következett Apával a pelenka és az esti pizsama felvételét illetően, de a végén sikerült kiegyezni.
"Nem ma kellene éjfélig fennmaradni...?"
2013. Január 1.
Boldog
Új
Évet
Kívánunk mindekinek!
"Idén mekkora bulit csapunk!"
