újabb első :)

Ebben a nyogodt és tündéri pózban sikerült egy óriásit aludni az éjjel :) meg merem kockáztatni, hogy ez az első "végigaludt" éjszakánk, 9 körül aludt el a lányka, majd csodák csodájára csak 3/4 5kor ébredt fel először :) erre inni kell... neki tejcsit, nekem citromfüves meggyszörpöt :)

UI: senki ne aggódjon, a szalamandra nem dobta fel a talpát, csak így szeret aludni :)

Miért?

A hétvége az élet nagy kérdéseinek jegyében telik, úgymint:

• miért célszerű a gyerkőcöt védőfelszerelésben pelenkázni?
• miért kell egy nap háromszor átöltözni?
• miért nem gerinces állat a szalamandra?
• miért nem futnak bizonyos SCADA fejlesztők WinXP alatt....?

Szombat reggel Anyu piacolni megy, hogy ellássa a családot. Ez természetesen csak álca, gyenge racionalizálása a sütizés közben semmiségekről beszélgetős társadalmi érintkezés vágyának. Apu persze tudja ezt, de már megtanulta, hogy bizonyos dolgok esetében az ember és az a bizonyos három majom jótékony rokonságát szem előtt tartva, nem lát, nem hall, nem beszél. Így tehát míg Anyu "vásárol", a család otthon várja. A nagy csönd, az elsötétítés és a mozgolódás gyakorlatilag teljes hiánya (a billentyűzet használatát nem tekintjük mozgásnak) az alvási periódus meghosszabbítására ösztönzi a feltörekvő generációt. Bámulatos, hogy az etalon informatikus lét környezeti feltételei mennyire kedvezőek a gyermekneveléshez is. Anyu végül hazaér, így a délutáni pihenésig Apu nekiállhat a következő hétvégi piacolásra való megkeresésének. Ebéd után persze némi szieszta jár, Apának és lányának egyaránt.

(Hoppá....Vajon megmondjam apunak, hogy "bukta" a nyugodt alvást...? .... Inkább nem.)

Közös alvás, egy nagy közös kaland. Senki nem tudja mi lesz a vége. Apu felébred, gyerkőc felébred, mindenki boldog. Egy ideig... Apu tehát átöltözik, megissza a délutáni gyümölcslevet, majd elvonul megkeresni ezúttal a pelenkára valót.
Vacsora. A ház urának jól megérdemelt munka utáni pihenésének kezdete. A Sára utáni időszámítás kezdete óta egyúttal kiegészítő képzések ideje. (Pl.: hogyan olvassunk szájról). Sára ugyanis vallja, hogy enni igenis Ő kap először. Függetlenül persze attól, hogy Ő az vacsora szertartásába esetleg csak 20 perc késéssel kapcsolódik be, az épp esedékes alvásából. Ha ez esetleg nincs így, akkor ~60dB környékén fejezi ki nemtetszését. Vacsora után megkezdődik a fürdés előtti tisztálkodás... és nézd...

(Elcsíptelek. Gyere barátom. Ott van egy Maci is, de Őt nem érem el... Még...)

Szeretjük a szalamandrát. Következtetésként levonható a gyermek szín- és térérzékelésének, valamint a motoros funkciók és a mozgáskoordináció fejlődése. Reméljük a fejlődésnek ez még csak a kezdete, mert szalamandránk élő megfelelője valószínűleg eme nem kívánt testi kontaktust előbb nyelve hosszas kinyújtásával, majd Anyu szerint nem létező gerincoszlopának súlyos deviációjával végül életfunkcióinak kritikus elmaradásával nyugtázná. Jön tehát a fürdés. Ezt az esetek többségében már nagyon élvezzük. Anyu-Apu körülugrál, finom meleg vízben lubickolunk, lágy babakrémmel masszíroznak, a zöld pillangóból nyomásra csobog a víz...

(Te Apu... a'sszem belepísiltem...)

Fürdés után hintőporfelhőben úszás, öltözködés. Ez rendszerint hangos üvöltésbe fullad, mert Sára szülei tudtára kívánja hozni, hogy Ő másfajta divat szerint szeretne aznap éjszakára öltözni. Este. EB. Apu megy munka címszó alatt a 120 cm-es plazmán, egy üveg Coronita és némi sósmogyi társaságában meccset nézni, Anya és lánya kataton állapotba zuhan. Nincs új a nap alatt.

Vasárnap. Reggel. A redőnyön átszűrődő napfény könyvespolcon. Reggeli, melybe Sára 10 perc késéssel kapcsolódik be, erre vonatkozó nemtetszésének rögtön hangot is adva. Anyu felhívja Apu figyelmét arra tényre, hogy a Pelenkázásból is arányosan kellene a részét kivenni, s az arány javításának most jött el az ideje. Apu tehát nekiveselkedik... Előkerül a szalamandra, kenőcs, hintőpor, tiszta pelus. Az előző éjszaka elnyűtt lebontásának megkezdése. Minden rendben... Rutinmunka, használatnak alig van nyoma.
Az okosok állítják, hogy apa és lánya közötti kapcsolat túlmutat a fizikai síkon, érzik, tudják egymás gondolatait. Ebben lehet igazság, de ezt is tanulni, egymás gondolatait érteni kell. Apának a majdnem üres pelenka felett érzett örömére Sára azt a téves következtetést vonta le, hogy Apunak esetleg hiányérzete van. Ezen pedig segíteni kell, Apunak nem okozunk csalódást.

(Bocs Apu... Vigyázz, a bal lábadon is van...!)

Apunak fürdés közben van lehetősége elmerengeni azon, vajon nem lett volna e célszerű ama bizonyos egyetemen az 'Áramlástan alapjai I.' c. előadásra a menetrendszerű Finlandiázás előtt beülni, esetleg figyelni valamint azon, hogy Anyu bizony már rendelkezik azon képességgel, mely egyfajta hatodik érzékként figyelmezteti, mikor is kell inkább Apura hagyni a munka nehezebb felét. 

Fenti eseménysor, krízishelyzet úgy kimerítette Anyut, hogy izgalmát Anyósnál elfogyasztandó nyugtató koffeinmentes KV-ba fojtsa, ezzel egyúttal challengelve Apát és Lányát, az egyhuzamban történő ok nélküli bömbölést melyikük unja meg hamarabb. A teszt folyamatban....

Közlekedünk ezzel-azzal

Már egy ideje tervezem, hogy elmesélem, hogyan is lehet, ill. nem lehet közlekedni babócával :)

1. gyerkőchordozóval - amíg a babóca megfelelően csöpp és a kedves szülők jó kondiban vannak ez egy egész jó megoldás, hátránya, hogy az egyik kéz foglalt, ahogy a gyyerkőc nő, úgy el is lehet felejteni viszonylag gyorsan (még bírjuk, de szerintem nem sokáig :) ), előnye pedig, hogy nincsenek kerekek, ergo nem ráz és bárhol lehet vele közlekedni, nem kell nagyon figyelni, hogy elfér-e a járdán.

2. babakocsi - kényelmes megoldás hosszabb utakra, már ha a gyerkőc hajlandó benne megmaradni. Jártunk már úgy Sárával, hogy elindultunk sétálni, de nem tetszett neki éppen akkor a kocsi, így viszonylag sokat volt a séta közben kézben, de persze a kocsit is tolni kellett :) Jó nagy tároló rekesze van, oda befér sok-sok dolog, így még bevásárolni is tudunk. Hátrány, hogy nem mindenhol fér el (a kis helyen való manóverezést be kéne venni az olimpiai sportágak közé :) ), illetve, a magyar (pontosabban váci) járdák-utcák- közterületek nagy része nem babakocsibarát (pl. kockakő, díszburkolat a gyönyörűséges főutcában-főtéren, hepe-hupa, repedések, magas fellépők, lépcsők, nincs rámpa stb).

 

3. hordozókendő - ha sikerül jól megkötni, akkor rövidebb távokra, illetve amikor két kézre van szükség (pl. bevásárlás, mosogatás stb.) nagyon jó kis találmány. Babóca testközelben van, ez alapból megnyugtatja, és a kendőbe sokféleképpen bele lehet kötni. Hátránya, hogy a kötést jól be kell gyakorolni és még így sem mindig sikerül elsőre, továbbá, kánikulában kissé meleg :) (tesztelve).

(Megjegyzés: a képek nem az utóbbi napok kánikulájában készültek :) mostanság egy szál rövidujjú bodyban, vagy szimplán pelenkában leledzünk itthon)

Sára szereti a zongorát....

A szombati nap kihívások elé állított, de végül megtaláltam a megoldást: Zongora.

Repül az idő...

Repül... repül... néha igen, de néha nagyon lassan vánszorog. Ha arra gondolunk, hogy holnap 1 hónapos lesz a hölgyemény, akkor nagyon gyorsan telik, mit repül, száguld.

De ha a tegnapi igencsak hisztis napra, akkor rettentően lassan csordogál. Azért az már teljesítmény, hogy egy 4 kg körüli emberke milyen hatásfokkal tud néhány órácska alatt két felnőtt embert idegileg kissé labilissá tenni... röviden és tömören tegnap semmi sem volt jó, semmi nem tetszett a picurkánknak. A kiságy nem jött be, hiába volt teli a pocak, aludni csak nem akart, felvettük, ilyen póz, olyan póz,  amolyan póz, kb. csak fejre nem álltunk vele, de minden csak ideig óráig (percekig) volt sikeres, aztán ismét eltörött a mécses, és igencsak mérgesen belelovalta magát a nemtetszésnyilvánításba... próbáltunk mindent, zenélő-forgó, még a cumit is bevetettük, de minden csak rövid ideig kötötte le a "kisfőnököt". Még a fürdés sem volt mosolygós, mint szokott, ott is ment a nyöszörgés, majd a kiabálás.

Felmerült a kérdés, hogy vissza lehet-e még vinni... de nem, megtartjuk :)

Kiabálósan nem szeretjük fényképezni a csöppet, de azért íme:

A cumi egyébként rövid ideig leköti, vagy inkább a szalamandra (ujjbáb :) ):

Aztán bealszik (hosszabb-)rövidebb időre:

4 hét :)

Pontosan ma vagyunk 4 hetesek, ennek örömére feloldottuk a látogatási tilalmat első körben a család számára.
 Mielőtt bárki is betette volna a lábát a kislakásba, Sára szépen elszundikált apu vállán :)

 

 Aztán megjöttek a boldog nagyszülők Sára-nézőbe, mint az alábbi képek is bizonyítják.

 Eszti nagyival :) szundikálunk szundikálunk...

 Magdi mamával még mindig szundi...

  

Feri papával kissé kiabálósan (közben megfürödtünk, és még nem kaptam enni...)

Vasárnapi szieszta anyun...

Tegnap teszteltük, hogy anyu is van-e olyan kényelmes, mint apu, ha szundikálásról van szó.

 

 

Örömmel jelenthetjük, hogy őt is megtartjuk arra az esetre, ha apu épp nem ér rá, hogy ágyként funkcionáljon :)

Mivel olyan kis csöpp a gyermek, íme 1-1 topogó és kezecske kép :)

apuval :)

Hiába, apu sokkal ügyesebb, mint anyu...

 

igaz ez különösen fürdéskor, meg gyerkőcnyugtatáskor. és apu sokkal kényelmesebb is, főleg, ha szundikálásról van szó, tekintettel arra, hogy az ő mellkasa nem hepehupás :)

 

 

 

 

egy dolog van, amiben apu lemarad anyutól... nincs állandó tejcsi-illata, és pláne nincs cici, amiból jól be lehet lakni :)

Történések és sok-sok kép :)

1. Megkaptuk a babakocsinkat, nagyon vagány terepjárgány, piros-drapp színösszeállításban, nagy fekvő mózeskosárral, napellenzővel :) tegnap fel is avattuk a Duna-parton egy jó másfél órás sétával! Sára végigszunyókálta az egész utat :)

2. Tegnap este kissé nyűgösek voltunk, szokásos fürdés, vacsi után nem akart a lányka elaludni, pedig bekapcsoltuk a nyugtató altató zenét, de az sem vált be maradéktalanul. Így apu majd egy órán keresztül nyugtatta Sárát, mire kísérletet tett, hogy visszategye a kiságyba... hát nem sikerült, úgyhogy jött a pótvacsi, hátha az elnyomja a gyerkőcöt. Bevált a csel, Sára úgy bepótvacsorázott, hogy csak na, és aludt egészen reggelig. A pótvacsorának hála úgy telifalhatta magát, hogy el is felejtett felébredni az éjszaka, egyhuzamban majd 6 órát végigaludt :) Ezt nagyon tudom értékelni, mert hónapok óta nem aludtam ennyit egyszerre :)

És most az ígért képek:

 

 

 Reggel van, és máris fotóznak...

 Jóllaktam, de neeeem vagyok álmos.

 nyújtózkodom, és nézelődök

 hmmm... finom ököl

 nagy boci szemek :)

 nézelődés tovább, de már apu ölében

:P

 nagy a szerelem :)

 az a 3 év gyorsan elszáll...

apu egyedül vetkőztet...

 

 ...

Sára meg tűri :)

 

szunyóka...

2 hetesek vagyunk :)

Hogy repül az idő! Éppen ma vagyunk 2 hetesek! :) Tortát azért nem alkottunk, az csak a kerek egész évekhez jár, de a 2 hét örömére elkezdtük ám szedni az előírt vitaminokat! Anyu kicsit aggódott, hogy a kiskanál-pár csepp anyatej-D-vitamin kombót nem lesz egyszerű lenyelni, de nagyon ügyes volt Sára, ugyan utánna volt némi grimasz, és kért kísérőnek még némi tejcsit :) a másik már könnyebben ment, az meg a K-vitamin, ez valami hiperszuper dolog, mert kis ampullákban van, azt kell feltörni a hozzá való "fecskendővel" kiszívni, majd a gyerkőcök szájába fecskendezni az anyagot. Fogalmam sincs, milyen íze lehet, de minden probléma, grimasz és hiszti nélkül benyelte a lányka! Le a kalappal!

És megvolt az első csajos esténk is, mivel apu ma "tejfakasztó bulizik" - belépés csak férfiaknak! Így anyu tesztelhette fürdetési tehetségét. A víz megfelelő hófokra állítása sima ügy, a vízmélység is belőve, szivacsmaci kissé megnyomkodva, hogy jó legyne rajta a fekvés. Innentől gyorsulnak az események, vetkőzés, pelenkából kivarázsolás, popsitörlés - mindezt minél hatékonyabban, hogy a víz közben ne hűljön ki! És Sára csak nézelődik a nagy boci szemeivel, és tűr... expressz repülés a kádba - a vizet még mindig szeretjük, ergo msolygás, nézelődés, tulajdonképpen "csináljatok velem, amit akartok" tekintet... fürdetés kész - kiemelés a vízból =no ez már tűrhetetlen, szájacska lefelé görbül, majd kinyílik - közben elérjük a kifogót - kitör a panasz - anyu gyorsan becsomagol a törcsibe - panasz bent reked, és ismét jön a nézelődés - anyu leitatja a vizet, megtörölget, és gyors repülés a pelenkázóra - néma nézelődés - tiszta pelenka hipersebességgal a gyermek alatt (mert volt már rá példa, hogy ilyenkor szép tisztán a jó levegő megsimogatta a popsit, és akkor jött a minden... anya meg moshatott) - köldökhintőporozás - öltözés - kezd elegünk lenni a piszkálásból, nyöszörgés - body, zokni, kezeslábas felvéve - "ha nem kapok gyorsan enni, akkor nagyon fogok üvölteni" tekintet a nyöszörgés mellé, és erősen összeszorított szeme, ajkak, kissé vörösödő fejecske - repülés a nagyágyra - vacsora - csönd (magyar ember evés közben nem beszél, de még hisztizni is elfelejt) - jóllakott kóma - kiságy- szundi.

Hisztinap...

Az éjszaka jól telt, szépen felkeltünk 3 óránként, kicsit nyöszörögtünk, hogy anya észrevegye, hogy éhesek vagyunk, megkaptuk a tejcsit, és aludtunk tovább... ez egészen reggel 5ig minden hiba nélkül így zajlott... aztán jött a hisztinapi program, alvás helyett nézelődés (ezzel még nincs is semmi baj), ordítás, anyu cicire tesz, addig csend, ott elbóbiskolunk, de mire a kiságyba érünk szemünk kipattan, nézelődünk, megállapítjuk, hogy ez megint a kiságy, csúnyán nézünk az egérkére, és az ordítástól kezdjük újra.

 itt még csend és egérmegfigyelés...

no, és ez néhány perccel később...tudunk kiabálni is...

 

És ez így ment egészen a déli etetésig, amikor is valahogy elszakadt a hisztimadzag... lehet, hogy a postás bácsi az oka, aki meghozta az utolsó hiányzó hivatalos iratunkat, a  TAJ kártyát, vagy a jó levegő, vagy az újabb tiszta pelus, de mindegy is ,a lényeg, hogy délben még egy jó nagy hiszti közepette anyu kicserélte a pelust, majd jó sokáig ebédelt Sára, és csodák csodájára nem ébredt meg büfiztetés - kiságybahelyezés alatt :) és aludt is egészen 4ig :) 3 óra csend, csak néha nyöszörgés... tudom ám értékelni a megelőző fél nap után...